A színek

A színek megkülönböztetése vizuálisan történik. A Montessori-módszer egy háromfázisú leckével tanítja meg a gyermeknek a színeket. Az ehhez használt Montessori eszköz téglalap alakú kis méretű lemez, aminek a rövidebb oldalai fogórésszel rendelkeznek. Az első készletben az alábbi három szín szerepel: piros, kék és sárga. Én ugyanezzel a módszerrel tanítom a kislányomnak a színeket, csak a lemezek helyett kártyákat használunk.

1. Az első fázisban letesszük a szín kártyát a gyermek elé, rámutatunk és megnevezzük: ez itt kék. 

A gyermek ilyenkor általában utánoz minket, magától ő is rámutat, és megismétli, hogy kék. 

Majd elvesszük a kártyát, és ugyanígy letesszük elé a második megtanítani kívánt színt: ez itt piros. A gyermek ilyenkor általában utánoz minket, magától ő is rámutat, és megismétli, hogy piros.

Ebben a fázisban a gyermek összeköti az érzéki észleletet a névvel.

2. A második fázisban a gyermek elé tesszük a kék és a piros kártyát (egymás mellé), és megkérjük, hogy mutasson rá a kék kártyára: meg tudod mutatni, hogy melyik a kék?

Majd ugyanezt a kérdést feltesszük a piros kártyáról is.

Ebben a fázisban kiderül, hogy a gyermek megértette-e az első fázisban, amit mondtunk neki. Ha sikerül helyesen megmutatnia a gyermeknek a kártyákat, akkor összekeverjük őket, és újra lehelyezzük a gyermek elé, és ismét feltesszük a kérdést, hogy melyik a kék, és melyik a piros.

Csak abban az esetben folytatjuk a leckét, ha sikerül rámutatnia a helyes színre, ha nem, akkor másnap próbáljuk újra.

3. A harmadik fázisban letesszük a gyermek elé a kék kártyát, és megkérdezzük: ez milyen színű? 

Amennyiben tudja  a helyes választ, ugyanezt a kérdést feltesszük a másik kártyára vonatkozóan is.

A gyermek általában ilyenkor a színre mutat, és válaszol.

Ez a fázis az emlékezésről szól, kiderül, hogy a gyermek megjegyezte-e a nevét az adott színnek.

4. A lecke végét pedig ezzel a mondattal zárjuk: ma megtanultuk a kék színt (újra megmutatjuk a kék kártyát), és pirosat (rámutatunk a piros kártyára)

Maximum három színt szabad egyszerre tanítani ezzel a módszerrel, de leginkább a kettő javasolt. Ha a gyermek elakad az egyik fázisnál, érdemes máskor próbálkozni. Montessori ugyanezzel a módszerrel tanítja a számokat és a betűket/hangokat is.

Miután a kislányommal átvettük a kék és a piros színt, jöhetett is a színek szortírozása. Minden színnek kapcsolatos feladatot bátran végezhetik a kisebbek is, akik még nem tudják megnevezni a színeket. Kiterítettük a földre a színkártyáinkat, és a gyerekek szín szerint szortírozták a kis laminált lapjainkat a rájuk nyomtatott színes tárgyakkal. A feladat az volt, hogy a tárgyat a színben hozzá illő kártya alá tegyék.

A kártyákat innen nyomtattam: https://docs.google.com/file/d/0B-Jp2xvcHjp4NmRkZjQ3ZjgtN2ZmYy00YTFlLWE5ZmEtN2EzYWI1ZjgyMzBh/edit?hl=en_US&pli=1, én csak egy szettet vágtam ki, és lamináltam le, de ha mind a két oldalt megcsináljuk, akkor kiváló szín pároztató játékot kapunk.

Ezután játékképpen különböző színűre festett pálcikákat dugdostak a gyerekek az újrahasznosított tojástartó doboz azonos színű lyukaiba, majd kivették őket.

Levezetésképpen a madarak és fák világnapjára készülve festettek a gyerkőcök, egy kis vágás és ragasztás után el is készültek a madárfészkek.

Rengeteg színekkel kapcsolatos feladat/játék van az interneten, érdemes nézelődni Pinteresten, mi sem elégszünk meg ennyivel, jövő héten további színes gyakorlatokkal folytatjuk.

Ézékelés, vizuális megkülönböztetés, építő játékok

A soron következő Montessori feladatok az érzékelés kategóriába tartoznak, ennek is több csoportját különböztetjük meg: vizuális megkülönböztetés, színek megkülönböztetése, tapintásos érzékelés (bizonyos feladatoknál a szem eltakarásával), súly és hő érzékelése, megkülönböztetés hallás alapján, szaglás (szagok megkülönböztetése), ízlelés (ízek megkülönböztetése), és az érzékeléshez sorolhatóak bizonyos geometriai feladatok is.

A mai bejegyzésben a vizuális megkülönböztetésen alapuló feladatokat tárgyaljuk. Maria Montessori eszközei elég speciálisak, nagy részüket nem lehet otthon olyan egyszerűen előállítani, így ebből a csoportból csak rózsaszín tornyot, és a barna lépcsőt, és a hosszú rudakat áll módomban bemutatni.

A feladat neve: rózsaszín torony, nálunk színes tölcsérpiramis

Az eszköz leírása: 10 különböző méretű fakocka, melyek szélei 1-10 cm hosszúak, a különbség a kockák között mindig 1 cm. Esetünkben 10 különböző mérető tölcsérforma

A feladat közvetlen célja: 3 dimenzió érzékelésére szolgál (szélesség, mélység, magasság), segít megtanítani a gyermeknek kicsi-nagy viszonyokat, és fejleszti a vizuális megkülönböztetést valamint a mozgáskoordinációt.

A feladat közvetett célja: felkészíteni a gyermeket a későbbi geometriai munkára a különböző méretű és térfogatú kockák használatával.

Önellenőrzés: vizuális, ha a torony nincs helyesen megépítve, össze is dőlhet.

A gyakorlat bemutatása:

1. A kockákat/tölcséreket véletlenszerűen elhelyezzük egymás mellett a földön.

2. Megkeressük a legnagyobb tölcsért, és középre tesszük.

3. Ezután megkeressük a soron következő legnagyobb tölcsért, és az előző tetejére tesszük, amíg el nem érünk a legkisebbhez.

4. A tölcséreket egyesével levesszük.

A tölcséreknek az az előnye, hogy ha megfordítjuk őket, akkor egy másik fejlesztő tevékenységet is végezhetünk velük. Legnagyobbtól a legkisebbig egymásba pakoltuk őket.

A gyerekekkel több hasonló elven működő fejlesztő játékkal is játszottak a délelőtt folyamán.

Montessori barna lépcsője egyforma hosszúságú, de különböző vastagságú fahasábokból áll, 1-1 cm-ben térnek el egymástól. Segít fejleszteni a térbeli különbségek vizuális felismerésének képességét. A hasábokat a legvastagabbtól építjük a legvékonyabbig. 

Mi ennél a feladatnál építőpoharakat használtunk, ami sajnos messze nem ugyanaz, de kiad valamiféle lépcső formát, amit a gyerekek úgy ellenőriztek, hogy végighúztak rajta egy ceruzát, és hallgatták az egyenletes kopogást. 

A barna lépcsőn ellenőrzésképpen végig lehet gurítani egy golyót, de a poharak sajnos nem bizonyultak ehhez elég szélesnek.

Nagy szerencsémre Apósom elkészítette nekünk a piros rudakat. Ez az 

eszköz is tíz darabból ál, a legkisebb 10 cm-es, a legnagyobb pedig 1 méteres, az eltérés rudanként 10 cm. Akár botokból is viszonylag könnyen előállítható. A feladat közvetlen célja a rövid-hosszú viszonyának megtanítása, és fejleszti a hosszúság érzékelését. Közvetve felkészíti a gyermeket a későbbi matematikai munkára, és a numerikus skála elvére az egységenként változó különböző méretű és súlyú rudak használatával.

 

A véletlenszerűen földre helyezett rudak közül leghosszabbat választjuk ki először, és mindig a következő leghosszabbat keressük meg, és tesszük a korábban lerakott rúd alá, így a rudak vége lépcsőzetes lesz. 

Önellenőrzésre használhatjuk a legkisebb rudat, ugyanis mérete a két egymás melletti rúd különbségének felelnek meg.

Mivel közeleg a fák és a madarak világnapja, egy óvónőnk által küldött feladat lap volt a kreatív tevékenységünk.

Minden, ami mágneses

A mai bejegyzéssel tovább folytatjuk a nem hivatalos Montessori feladatok sorát, ettől függetlenül a bemutatott játék ötletek Montessori ihletésűek, és fejlesztően hatnak. A gyerekeim mindig is szerettek mágnesekkel játszani. Kicsiként rendszeresen pakolgatták a hűtőn lévő mágneseket, direkt alulra tettem nekik azokat, amik nem törékenyek. Elég sok mágneses játékunk van itthon, egy részük saját készítésű, de van köztük bolti is, ezeket kombináltuk.

A foglalkozást egy amolyan kísérlettel kezdtük, körbejártuk a lakást, és összeszedtünk egy doboznyi cuccot, majd egyesével megnéztük, hogy mely tárgyakat vonzza magához a mágnes. A tárgyakat két csoportba osztottuk, aszerint, hogy mágneses-e vagy sem. A mágnesesek közé került rajzszög, gémkapocs, zsenília drót, hullámcsat, mágneses karkötő, stb. A nem mágnesesbe pedig gomb, gumi, fésű, cipőfűző stb. Ez annyira tetszett a gyerkőcöknek, hogy többször is szétválogatták a dolgokat.

Pár évvel ezelőtt készítettem a fiamnak egy horgászós játékot, aminek persze azóta elvesztek a darabjai, így most újra megcsináltam a kislányomnak. Filcből kivágtam különböző halformákat mindegyikből duplát, és két a két filchal közé betettem egy gémkapcsot, majd ragasztópisztoly segítségével összeragasztottam a hal két oldalát. A horgászbot kínai evőpálcikából, madzagból és mágnesből készült. Egy dobozba raktuk a halakat, és indulhatott is a horgászás.

Nagy kedvenc nálunk az unokatesóktól örökölt mágnes kirakó is, természetesen ez is előkerült. Balról, jobbra, fentről lefelé haladva egyesével kivettük az állatokat a mágnes segítségével, majd ugyanígy visszatettük. A gyakorlat fejleszti a szem-kéz koordinációt, a koncentrációt és a finom motorikus mozgást.

A betűket is gyakorolhatjuk mágnes táblán. Leírtam pár rövid szót egy-egy papírlapra, és a fiamnak az volt a feladata, hogy megkeresse a megfelelő mágneses betűket, és a papírlap alá kirakja az adott szót.

A következő gyakorlathoz egy nagy mágnesezhető táblát használtunk, de akinek esetleg nincs, bevetheti a hűtőt is, ha nem beépített, legvégső esetben pedig ott a mosógép. Ha nincs otthon mágnes (szerencsére nekünk ez is a rendelkezésünkre állt), esetleg használhatjuk régi hűtő mágnesek hátulját. A mágneseket a fa pálca hátuljára ragasztottam, a gyerekek pedig geometriai alakzatokat raktak ki a pálcák segítségével. Építettek egy házikót, majd elővettük a mágnes szettünket, és kiraktunk belőle egy nagy állatkertet.

Végezetük megnéztük, hogy a mágnesesség hogyan hat üvegfalon és vízen keresztül. Egy dunsztos üveget megtöltöttünk vízzel, a gyerekek pedig gémkapcsokat dobáltak bele. Egy-egy erős mágnessel pedig „kihúzták” a gémkapcsokat a vízből az üvegfalon keresztül.

Befőttes gumik

A mai bejegyzésben sem szerepel hivatalos Montessori feladat, de Montessori ihletésűek, és fejlesztően hatnak. Az irodaszer csomagban (amit pár napja vásároltam a gémkapcsos és rajzszöges feladathoz) gumik is vannak, és mivel nálunk egyébként is nagyon szeretnek a gyerekek befőttes gumikkal játszani, szenteltünk egy délelőttöt a gumikban rejlő lehetőségek kiaknázására.

A felsorolt gyakorlatok közül mindegyik fejlesztően hat a finom motorikus mozgásra és koncentrációra.

Kezdésnek a muffin sütőforma hátuljára tettünk gumikat az alábbi módon:

1. A gumit két kézzel kicsit szétfeszítjük, és a legfelső sor bal szélén lévő formára tesszük, majd elengedjük.

2. Fentről lefelé, balról jobbra haladva minden formára felrakunk egy gumit.

3. Miután az összes gumit felhelyeztük, egyesével levesszük őket. Két kézzel kicsit szétfeszítjük, és lehúzzuk a formáról. A haladási irány továbbra is fentről lefelé, balról jobbra.

A gumikkal különböző geometriai alakzatokat alkothatunk geo táblán. Angolul a geoboard névre hallgat, és ingyenesen letölthető sablonokat is találhatunk hozzá interneten (https://hu.pinterest.com/pin/535224736949882503/). A geo tábla többféleképpen is elkészíthető otthon, házilag. Mi a kalapálós foglalkozás alkalmával hungarocellbe dugdostunk gyufaszál formájú színes rudacskákat, és erre a táblára alkottunk különböző geometriai formákat a gumi segítségével.

Parafatábla és rajzszög kombinációjából is szuper geo táblát készíthetünk. Mi elsősorban egy matematikai feladatra használtuk ezeket az eszközöket. Feltűztem a számos kártyáinkat a táblára, és a fiam gumival összekötette az egymás után következő számokat.

A geo tábla segítségével gyakorolhatjuk az írást és a számolást is. A betűkre jó sablonokat találhatunk ezen az oldalon: https://hu.pinterest.com/pin/507429082998692046/

Az összeadáshoz pedig kis kártyákat készítettem az alábbi feliratokkal: 1+1, 2+1, 2+2, 2+3. A feladat pedig úgy szólt, hogy adjuk össze a kártyán látható számokat, és a gumival karikázzuk be a megfelelő mennyiségű kupakokat (igen, kupakból is csináltunk egy táblát.)

A tábla elkészítésének ötlete eredetileg Apukámtól származik, ő javasolta, hogy készítsek egy ilyet, és fonallal alakítsanak ki rá a gyerekek formákat. Amikor elkezdtem gondolkodni a megvalósítás lehetőségén, akkor láttam meg az interneten, hogy a geo tábla egy egészen elterjedt fejlesztő játék. Akinek esetleg szimpatikusabb a fonalas verzió, azzal is szuper alakzatokat lehet alkotni.

Végezetül pedig csináltunk a gyerekekkel egy katapultot (hogy a befőttes gumi játékosabb oldalát is megismerjék). Nagyon egyszerű volt a játék elkészítése, ezt a youtube videót követtük:  https://www.youtube.com/watch?v=WpLFC_SOpXs&t=55s

Kalapálás

A hivatalos környezetünkkel kapcsolatos Montessori feladatokat az előző bejegyzésemmel ki is merítettük. A gyakorlati élet utolsó csoportja a szociális készségekről szól, és többek között arra tanítja a gyerekeket, hogyan szóljanak udvariasan a felnőttnek, ha az éppen mással beszélget, hogyan üdvözöljék a felnőtteket, hogyan kérjenek illedelmesen segítséget, stb. Ezek mind szóbeli gyakorlatokat, és szerintem mindegyikük alkalmazza nap mint nap.

Van azonban még pár gyakorlat, ami bár nem kifejezetten Montessori, de Montessori ihletésű, és szerintem a praktikus élet témakörébe sorolható. Úgy gondoltam, hogy ezeknek is szentelek egy bejegyzést, ilyen például a kalapálás.

A feladatokat egy fakalapáló játék ihlette, ami nem csak azért fejlesztő hatású, mert a gyerekek elsajátíthatják vele a kalapálás csínját-bínját, de még a színekről is tanulhatnak közben. Mi az alábbi módon végeztük a gyakorlatot:

1. A négy különböző színű cilindert egyesével, fentről lefelé haladva belehelyezzük a bal oldali lyukakba.

2. A másik négy különböző színű cilindert egyesével a vele azonos színű cilinder mellett lévő lyukba tesszük.

3. Ezután a kalapácsot domináns kézzel megfogjuk, és kis ütéssel beleverjük a cilindert a lyukba.

A fa játék megfordításával a cilindereket újra beütögethetjük, vagy egyesével kivehetjük őket, ha a gyermek végzett a kalapácsolással. Ez a feladat is önállóságra tanít, fejleszti a szem-kéz koordinációt, a finom motorikus mozgás, koncentrációt és a függetlenséget. Az önellenőrzés vizuális, ha egy lyukban nincs cilinder, vagy magasabban van mint a többi.

Ezt a gyakorlatot úgy bonyolítottuk, hogy tojástartóba ütögettünk vékony hengereket. Itt az a nehezítés, hogy nincs lyuk, és miközben kalapálunk, nem domináns kézzel közben a kis hengereket is tartani kell. Itt is ugyanúgy fentről lefelé, balról jobbra haladtunk.

Egy másik variáció erre a feladatra, ha hungarocellbe kalapálunk kis gyufaszál nagyságú fa rudacskákat. Mi először kézzel bedugdostuk kicsit a rudakat, majd a gyerekek mélyebbre kalapálták őket. Ez a megoldás azért jó, mert ha kitartóak vagyunk, és több sornyi rudacskát kalapálunk egymás alá, akkor az elkészült mű geo táblaként használható, aminek a használatát holnap mutatjuk be.

A gyerekek a hétvégén nagyon rákattantak a kavicsfestésre, többek között ezzel az ajándékkal kedveskedtek a nagymamáknak, így a foglalkozás kreatív részeként folytattuk a katicák és méhecskék gyártását.