Pálcikás feladatok

A mai Montessori ihlette feladatokban a fapálcikák játsszák a főszerepet. Igyekeztem úgy összeállítani a gyakorlatokat, hogy több területet is lefedjenek, az első két feladat a kisebbeknek szól, és az érzékszerveket fejleszti. Az első feladat a vizuális megkülönböztetés csoportjába tartozik, azon belül is a színérzékelést fejleszti. Két variációt is mutatok a gyakorlatra, mindkettő fejleszti a szem-kéz koordinációt, a finom motorikus mozgást és a koncentrációt is.

A legkisebbeknek öt különböző színű filc anyagból kivágunk öt jégkrémformát, amit kartonpapírra ragasztunk, úgy hogy az alján maradjon egy pálcikányi hely. Vízfestékkel ugyanilyen színűre festjük a fapálcákat, amiket aztán tetszőlegesen elhelyezünk a kartonpapír alatt. Kiválasztunk egy pálcikát, és bebújtatjuk az azonos színű jégkrémformába. Érdemes először a felnőttnek elvégeznie a gyakorlatot, majd megkérdezni a gyermeket, hogy van-e kedve utánunk csinálni.

  

Az egy év körüli gyerekeknek a tojásdoboz tetejét tíz különböző színnel lefestjük, majd ugyanígy teszünk tíz fapálcikával. A tojásdoboz tetejét kilyukasztjuk. Tetszőlegesen az asztalra helyezzük a tíz pálcikát a tojástartó alá, és domináns kézzel kiválasztunk egyet közülük, amit az azonos színű tojástartóba szúrunk.

A másfél, két éves gyerekeknek egy tapintást fejlesztő feladat, ha a fapálcikákra különböző textúrákat ragasztunk, minden anyagból két szettet érdemes csinálni, hogy a gyermek tapintás alapján párba állíthassa a pálcikákat. Én használtam gyöngyfűzért, szalagot, filc anyagot, csomagoláshoz szánt habszivacsot, pomponokat, de gyufaszál nagyságú fa rudakat is. Jó ha van közte érdesebb, simább, puhább anyag is.

Először megmutatjuk a gyermeknek a két legkontrasztosabb pálcát, megkérjük, hogy domináns kézzel, mutató és középső ujjal simítson végig a pálcákon, és megkérdezzük, hogy érzi-e a különbséget. A háromfázisú leckével megtaníthatjuk nekik, hogy melyik pálcika sima, melyik érdes, melyik puha, stb.

1. Az első fázisban letesszük a pálcát a gyermek elé, rámutatunk és megnevezzük: ez itt sima. 

A gyermek ilyenkor általában utánoz minket, magától ő is rámutat, és megismétli, hogy sima. 

Majd elvesszük a pálcát, és ugyanígy letesszük elé a második megtanítani kívánt anyagot: ez itt érdes. A gyermek ilyenkor általában utánoz minket, magától ő is rámutat, és megismétli, hogy érdes.

Ebben a fázisban a gyermek összeköti az érzéki észleletet a névvel.

2. A második fázisban a gyermek elé tesszük a puha és az érdes pálcikát (egymás mellé), és megkérjük, hogy mutasson rá a puha pálcára: meg tudod mutatni, hogy melyik a puha?

Majd ugyanezt a kérdést feltesszük az érdes pálcikával kapcsolatban is.

Ebben a fázisban kiderül, hogy a gyermek megértette-e az első fázisban elhangzottakat. Ha sikerül helyesen megmutatnia a gyermeknek az anyagokat, akkor összekeverjük őket, és újra lehelyezzük a gyermek elé, és ismét feltesszük a kérdést, hogy melyik puha, és melyik érdes.

Csak abban az esetben folytatjuk a leckét, ha sikerül rámutatnia a helyes anyagra, ha nem, akkor egy másik alkalommal próbáljuk újra.

3. A harmadik fázisban letesszük a gyermek elé a puha pálcát, és megkérdezzük: ez milyen? 

Amennyiben tudja  a helyes választ, ugyanezt a kérdést feltesszük a másik anyagra vonatkozóan is.

A gyermek általában ilyenkor a pálcára mutat, és válaszol.

Ez a fázis az emlékezésről szól, kiderül, hogy a gyermek megjegyezte-e a nevét az adott anyagnak.

4. A lecke végét pedig ezzel a mondattal zárjuk: ma megtanultuk, hogy puha (újra megmutatjuk a pálcát a pomponokkal), és érdes (rámutatunk a pálcára a fa rudakkal)

Maximum három anyagot szabad egyszerre tanítani ezzel a módszerrel, de leginkább a kettő javasolt. Ha a gyermek elakad az egyik fázisnál, érdemes máskor próbálkozni. Montessori ugyanezzel a módszerrel tanítja a számokat és a betűket/hangokat is.

A tapintós pálcákból két szettet érdemes készíteni, hogy a gyermek a hasonló érzetű anyagokat párba állíthassa.

A harmadik feladatat egy geometriai fejlesztő, amihez ha sablont is használunk, akár két évesek is el tudják végezni. Egy papírra körberajzoljuk a fapálcikákból kirakott háromszöget, és hogy tartósabb legyen, lelaminálhatjuk. Ugyanígy teszünk a négyszöggel, ötszöggel, hatszöggel. Én különböző színeket használtam az egyes alakzatokhoz, és a hozzájuk tartozó pálcikákhoz, de a gyakorlat sikerességéhez ez nem feltétlenül szükséges. A lapokat egy más mellé helyezzük, a pálcikákat pedig alá tesszük, majd kirakjuk a formákat. A nagyobbak végezhetik a feladatot sablon nélkül is.

A pálcikákra ragaszthatunk tépőzárat is, így a gyermekek tetszőleges formákat alkothatnak belőlük.

 

A negyedik feladat az anyanyelvi nevelés kategóriába tartozik. Ezt a feladatot azoknak ajánlom, akik már ismerkednek a betűkkel. A fapálcákat kettesével egymás mellé tesszük, és alkoholos filccel ráírjuk a betűket, felülre a nyomtatott verziót, alulra pedig az írott formát. Érdemes azokat a betűket ráírni a pálcikára, ami a gyermekünk nevében található (általában ezeket ismerik fel a gyerekek először). Tetszőlegesen elhelyezzük a pálcákat az asztalon, kiválasztunk közülük egyet, és megkeressük a másik pálcikán található betű másik felét, majd összeillesztjük őket, mint egy kirakóst. Ezzel a módszerrel a gyermek nevét is kirakhatjuk.

Az ötödik gyakorlat a matematika témakört fedi le. Ezt azoknak a gyerekeknek ajánlom, akik már ismerkednek a számokkal. Külön kis kártyákra felírjuk a számokat 1-10-ig. A kártyákat balról jobbra legkisebbtől a legnagyobbig kirakjuk az asztalra, és minden kártya alá annyi pálcikát teszünk, amennyit a kártyán lévő szám mutat.