Kinti mezítlábas ösvény

A tegnapi poszt sikerén felbuzdulva ma készítettünk egy kinti mezítlábas ösvényt. Ezekben a fejlesztő játékokban az a jó, hogy nagy tered enged a kreativitásnak, és szinte bármit felhasználhatunk hozzá, ami rendelkezésünkre áll. 

Kezdetnek elővettem 7 tálcát/dobozfedőt/serpenyőt, és megtöltöttük őket különböző tapintású dolgokkal. Az egyikbe apró kavicsokat tettünk, a másikba fejtett borsó héját, de használtunk homokot, füvet, színezett rizst és borotvahabot is. Az utolsó állomás a víz volt, hogy mindezt lemossa. A mezítlábas ösvényekhez gyakran használnak tobozt, faforgácsot, téglát, stb. Nálunk az abszolút kedvenc a borotvahab volt, és a kislányom természetesen még az előkészületekkor beledobált egy kis rizst és füvet a vízbe.

Miután hazatért az ovisunk, műanyag üvegekből készítettünk egy öntözőt. Eredetileg a palánták fölé terveztem, de akkor túl magasról indult volna, és még a nagyobb gyerkőc sem érte volna fel. Végül magaságyás széléhez rögzítettem a palackokat. Ha ilyesmit csinálunk, arra figyeljünk, hogy az üvegek szinte függőlegesen álljanak, hogy rendesen ki tudjon folyni a víz.

Pár éve a kisfiam első szülinapjára családilag készítettünk egy öntözőrendszert, ami tartalmazott csöveket és tölcsért is, a víznek több útja is volt, csak sajnos nem állta ki az idő próbáját, de bátran bonyolíthatjuk a vizes játékot egyéb elemekkel.