Homokozás

A gyerekekkel nagyon rákaptunk a mezítlábas ösvényekre, a fiammal a hétvégén összehordunk pár különböző textúrájú anyagot, amit a nyaralóban és annak udvarán találtunk. Az ösvénybe került tégla, föld, toboz, kavics, parafa, kagyló, faforgács, és persze fű is. A tobozon lépkedés bizonyult a legnagyobb kihívásnak, és a kagyló lett az abszolút kedvenc (ami az eredeti funkcióját tekintve edényalátét, így nem volt éles vagy törékeny és elbírta a gyerekeket)

Az utóbbi pár napban a homokozásé volt a főszerep, és úgy döntöttem, hogy ennek a témának is szentelek egy bejegyzést. Bár nem kifejezetten Montessori, de mindenképpen fejlesztő foglakozás, és elég aktuális ebben a jó időben.

A homokkal sokféleképpen játszhatunk, íme néhány ötlet. A legalapabb homokozó felszereléssel építhetünk homokvárat, a vödröt nedves homokkal megtöltjük, majd megfordítjuk, és kész is a vár. Ha nincs kéznél vödör, vizes homokot/iszapot csepegtetve is készíthetünk várat. Vájhatunk köré várárkot, feldíszíthetjük botokkal, kagylókkal.

A gyerekek az öntögetést élvezik a legjobban, ezért a várárokból hosszú csatornát vájtunk a Balaton irányába, és a srácok élvezettel nézték a mederben folyó vizet. A fiam gátat épített, majd figyelték hogy mekkora vízmennyiség után omlik be.

Műanyagformákkal különböző állatokat, sütiket, tortát, stb készíthetünk, ezeket is díszíthetjük. Mi egy régi műanyag játékkonyhát (sárkonyhát) használunk a homokozáshoz, amit cukrászdává alakítottunk, és a gyerekek onnan rendelték a fagyit.

A homokozás történhet járművekkel is, pl markolóval, rendezhetünk építkezést. Tehetünk a homokozóba autókat is, és építhetünk nekik versenypályát.

Dinókkal kreálhatunk prehisztorikus jelenetet. Homokból vulkánokat építettünk, kialakítottunk egy fás részt, és elhelyeztük a műanyag dinoszauruszokat. A játék persze az volt, hogy T-rex megtámadja a gyanútlanul legelő hosszúnyakút.

Készíthetünk mini tengerpartot is. Egy tároló doboz egyik felébe homokot tettem, amibe beleszórtam pár kavicsot, műanyag csigaházat, stb. A másik részébe pedig vizet öntöttem (pár csepp kék ételszínezékkel), és beleraktunk pár fürdős játékot. A kincskeresés a homokban és a halak úsztatása volt gyerekek abszolút kedvence, a víz és a homok persze jól összekeveredett közben.

Rossz idő esetén bentre is varázsolhatunk homokozót. Egy tárolóba homokot öntöttem, és beletettem köveket, vécépapír-gurigákat, egy kis lapátot és szűrőt. A szűrővel kihorgászhatták a gyerekek a kavicsot, a gurigákat pedig telelapátolhatták homokkal.

Írországban az oviban többször készítettünk a gyerekeknek „moon sand”-et, úgynevezett hold homokot, kukoricakeményítőből és olajból. Én kb egy bögre étkezési keményítőt és némi kókuszolajat kevertem most össze, és egy selymes állagú, porhanyós anyagot kaptam, amit nyomkodásra összeállt. A gyerekekkel jégtartókba nyomkodtuk a holdhomokot, és különböző formákat készítettünk. Viszonylag könnyen takarítható, és még az illata is jó.

Kinti mezítlábas ösvény

A tegnapi poszt sikerén felbuzdulva ma készítettünk egy kinti mezítlábas ösvényt. Ezekben a fejlesztő játékokban az a jó, hogy nagy tered enged a kreativitásnak, és szinte bármit felhasználhatunk hozzá, ami rendelkezésünkre áll. 

Kezdetnek elővettem 7 tálcát/dobozfedőt/serpenyőt, és megtöltöttük őket különböző tapintású dolgokkal. Az egyikbe apró kavicsokat tettünk, a másikba fejtett borsó héját, de használtunk homokot, füvet, színezett rizst és borotvahabot is. Az utolsó állomás a víz volt, hogy mindezt lemossa. A mezítlábas ösvényekhez gyakran használnak tobozt, faforgácsot, téglát, stb. Nálunk az abszolút kedvenc a borotvahab volt, és a kislányom természetesen még az előkészületekkor beledobált egy kis rizst és füvet a vízbe.

Miután hazatért az ovisunk, műanyag üvegekből készítettünk egy öntözőt. Eredetileg a palánták fölé terveztem, de akkor túl magasról indult volna, és még a nagyobb gyerkőc sem érte volna fel. Végül magaságyás széléhez rögzítettem a palackokat. Ha ilyesmit csinálunk, arra figyeljünk, hogy az üvegek szinte függőlegesen álljanak, hogy rendesen ki tudjon folyni a víz.

Pár éve a kisfiam első szülinapjára családilag készítettünk egy öntözőrendszert, ami tartalmazott csöveket és tölcsért is, a víznek több útja is volt, csak sajnos nem állta ki az idő próbáját, de bátran bonyolíthatjuk a vizes játékot egyéb elemekkel.    

Benti mezitlábas ösvény

A minap, amikor a kislányom a geotáblán mászkált megihletett egy benti mezítlábas ösvény gondolatával, amit most meg is valósítottunk.

Előkerestem különböző textúrájú dolgokat, amik alkalmasak arra, hogy a gyermek ráálljon és átsétáljon rajta. A mi mezítlábas ösvényükbe duplóalap, geotábla, habszivacs, fonál, filc anyag és különböző papírlapok kerültek: csillámos papír és hullámos kartonlap. A lényeg, hogy váltakozzanak a textúrák, más érzete legyen a gyermeknek, ahogy sétál az ösvényen. Legyen puhább, keményebb, durvább, finomabb, stb. A kislányom élvezettel mászkált rajta fel-alá, és ahogy az ösvény végére ért, elkiáltotta magát, hogy mégegyszeeeer!

Készítettünk egy kis táblát a kezeknek is, erre részben hasonló dolgok kerültek. Tettem rá hullámos kartonlapot és filc anyagot, de került rá mosogatószivacs, fürdőszivacs, kavicsok, fonál és szilikon jégtartó is, ami a legnagyobb sikert aratta, a leányzó élvezettel nyomkodta a virágformákat.

Érzékeléses üvegek és tasakok

A Montessori ihlette feladatok mai főszereplői az érzékeléses üvegek és tasakok. Ezeket a fejlesztő játékokat bátran ajánlom kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A kisebbeknek érdemes műanyag üvegeket adni a törékeny üveg helyett. A megvalósításhoz a kreativitáson kívül szinte nem is kell más.

Mi kétféle módszerrel készítettünk érzékeléses tasakokat. Egy légmentesen zárható simítózáras tasakba különböző textúrájú dolgokat tettem az itthon található kreatív dobozból, például flittereket, kis habtapi matricákat, vízibombát. Kinyomtam belőle a levegőt, és ragasztószalaggal a padlóra ragasztottuk.

A másik módszer folyadék alapú volt. Egy tasakba vizet öntöttünk, és beleszórtam a gülüszemeket, légmentesen lezártam, és indulhatott is a tapicskolás. Borotvahabbal is megpróbálkoztunk, de az kicsit nehezebbnek bizonyult, mert vagy nem jött ki teljesen a levegő, vagy habbal együtt távozott a zacskóból, azért a kislányom ezt is élvezettel nyomkodta.

Üvegeket is készítettünk, ezek lehetnek víz alapúak, mi az egyik üvegbe gumikat tettünk, a másikba pedig műanyag halat, vizicsillagot, stb. A vizet tetszés szerint színezhetjük ételszínezékkel. Az üveget megtölthetjük virággal is, vagy gumival, stb. Nálunk a kedvenc a flitteres-csillámporos víz volt, mert rázogatás közben látványosan úszkált benne a színes dekoráció.

Mi annak idején az ír oviban csak nyugiüvegnek (calm down jar) hívtuk, és ha egy gyermek rosszkedvű volt, sírt, stb, leültettük egy csendes helyre, adtunk neki egy ilyen üveget, hogy segítsen neki megnyugodni. Sokszor valóban működött, mert sikeresen elterelte a gyerek figyelmét a problémáról.

Az üvegeket készíthetjük rizs alappal is, a rizs is nagyon jól színezhető ételfestékkel. Mi zöldet készítettünk. Vegyíthetjük is a színeket, minél színesebb, annál jobb. Rázogatva hangot ad ki, a kicsiknek ez is szimpatikus lehet. Ha a rizsbe különböző apró játékokat teszünk, a gyerekek kincskeresőset is játszhatnak az üveggel, ahogy forgatják, úgy bukkannak majd fel az elrejtett apróságok.

Fonalas/szalagos fejlesztő játékok

A Montessori ihlette feladatok mai főszereplője a szalag/madzag/fonál. A legkisebbeknek egy műanyag vagy fa karikára különböző színű, tapintású, hosszúságú szalagokat kötünk, és akár már 6 hónapos babák is ismerkedhetnek a színekkel, textúrákkal, de csak felügyelet mellett, nehogy véletlenül magukra tekerjék. 

Az én kislányom maga után húzta, miközben sétált, és az is tetszett neki, amikor a fejére tettem. Mozgás közben látványos, énekelve rázogathatjuk, stb.

A totyogóknak készíthetünk fonálhúzogatós játékot. Egy zárható doboz tetejét levesszük, kilyukasszuk, és kis fonalakat fűzünk át rajta, aminek mindkét végét megkötjük. A kupakot rátesszük a dobozra, és a madzagokat kihúzogatjuk. A tetőt letekerve visszahúzzuk a fonalat, és kezdődhez a játék elölről.

Fonalból hajat is készíthetünk, egy papírtányérra arcot rajzolunk, a tányér felső szélét kilyukasztották, és fonalat húztak át rajta, mintha haj lenne. A nagyobb gyerekek játszhatnak fodrászosat, befonhatják, levághatják a bábú „haját”. Én csak bemutattam rajta a fonást.

A fonál hajról eszembe jutott, hogy régebben készítettünk a gyerekkel stresszlufikat. Kukoricadarával megtömtük a lufit, és légmentesen lezártuk. Fonálból hajat készítettünk nekik, és a fiam megrajzolta az arcukat. Most ezeket is elővettük, és a kislányom élvezettel nyomkodta.

Egy korábbi más által vezetett kézműves foglalkozáson a kisfiam készített egy pörgettyűt, amit sajnos nem találtam meg, de az ötlet alapján gyorsan reprodukáltam. Kartondobozból kivágunk egy kört, a közepét kilyukasztjuk, és a fonalat/madzagot duplán áthúzzunk rajta. A fonal két végét fogva pörgető mozdulatokkal feltekerjük a fonalat, és a gyerekek remélhetőleg élvezettél nézik, ahogy kitekeredés közben forog rajta a karika. A 2 éves korosztály egyénileg is tudnak vele játszani.

A nagyobbak a geobordot nem csak gumival, hanem fonállal is használhatják. Elővettem a kupakokból készül geobordunkat, és bemutattam a leányzómnak, hogyan tekerheti rá a fonalat. Annyira nem értékelte, ezért inkább nagyobbaknak ajánlom.

Ha már fonál, akkor nem maradhat el a jó öreg papírpohár telefon. Két papírpohár alját kilyukasztjuk, és fonalat átfűzzük rajta a fonalat. Minél hosszabb a fonál, annál messzebbről telefonálhatunk. Ketten érdemes játszani, az egyik fél a szájához tartja a poharat, és belebeszél, a másik pedig a füléhez teszi, és úgy hallgatja.  

Pomponos feladatok

A mai Montessori ihlette feladatokban a pomponok játsszák a főszerepet. A legkisebbeknek készíthetünk úgynevezett érzékelő zacskót, ehhez egy visszazárható simítózáras tasakra van szükségünk, és pomponokra. A pomponokat a tasakba tesszük, légtelenítjük, és tetszés szerint felragasztjuk a padlóra, ablakra, falra, asztalra, stb, vagy csak simán a gyermek kezébe adjuk, és kedvére nyomkodhatja.

Kicsit nagyobbakkal a pomponokat együtt beletesszük egy habverőbe, és megkérjük a gyermeket, hogy egyesével vegye ki a színes gombócokat. Mi megtöltöttünk egy kisebb és egy nagyobb habverőt is, de a kislányom pár pompon kiszedése után eltűnt a játékkonyhába játszani.

Én közben előkészítettem a következő feladatot, jégkocka tartóba színes jelölőmatricákat ragasztottam, és kiválogattam a hozzá tartozó pomponokat. A gyakorlatot eredetileg úgy mutattam be, hogy balról jobbra, fentről lefelé haladva betettem a megfelelő pompont a soron következő mélyedésbe, de a kis lázadóm tetszőleges sorrendben rakosgatta a pomponokat, viszont legalább a megfelelő színű mélyedésbe helyezte. Ezt legalább háromszor megismételte egymás után.

A söprést is gyakoroltuk, ragasztószalaggal kijelöltünk egy négyzetet a padlón, ahová a kislányom belesöpörte a pomponokat, majd tovább a szemeteslapátba. 

Nagyobb gyerekeknek építhetünk könyvből egy kis házikót, ahová szívószál segítségével befújhatják a pomponokat, vagy lehet alagút is, amin átfújhatják őket. Amikor ebéd után hazahoztuk az ovisomat, ő is örömmel vetette bele magát a pompon fújásba.