Üvegek kinyitása és visszazárása

A feladat neve: üvegek kinyitása és visszazárása

Az eszköz leírása: egy tároló, benne különböző nagyságú üvegekkel és kupakokkal, plusz egy kis anyagdarabka.

A feladat közvetlen célja: megtanítani a gyermeknek, hogyan kell kinyitni és visszazárni egy üveget.

A feladat közvetett célja: a szem-kéz koordináció, finom motorikus mozgás, a koncentráció, az önbizalom, az önkontroll és az önállóság fejlesztése.

Önellenőrzés: a gyermeknek lehetősége nyílik ellenőrizni a saját munkáját, mivel csak a megfelelő kupak megy rá az üvegre.

A gyakorlat bemutatása:

1.       A zárt üvegeket balról jobbra egyesével elhelyezzük a kis terítőn.

2.       Amennyiben jobb kezesek vagyunk, bal kézzel fogjuk meg az első üveget, a domináns kezünkkel pedig óramutató irányával ellentétesen tekerjük a kupakot három ujjas fogással (hüvelyk-, középső- és mutatóujjal, ez a ceruzafogást készíti elő), amíg a kupak el nem válik az üvegtől. Helyezzük a kupakot az üveg alá.

3.       Folytassuk ugyanezt a műveletet a többi üveggel is. Miután minden kupakot letekertünk az üvegről, esetleg összekeverhetjük a kupakokat, hogy nehezítsünk a feladaton.

4.       Balról jobbra haladva egyesével csavarjuk vissza a kupakokat az üvegekre.

(A képet megfordítottam, mert nálunk nem mindenki tartja be a balról jobbra szabályt, de ez ne zavarjon össze senkit))

5.       A feladat végeztével tegyük vissza az üvegeket a tárolóba.

Miután végeztünk ezzel a feladatattal, a gyerekeknek odaadtam egy doboznyi különböző színű kupakot, és hozzá öt letekerhető fűszertároló öveget, hogy színek szerint szortírozzák a kupakokat. Ez a feladat az érzékeles kategóriájába is sorolható, mivel az egyik érzékszervünkre, a szemünkre hagyatkozunk a színek megkülönböztetésekor.

 Ezzel a feladattal is gyakoroltuk az üvegek kinyitását és visszazárását a fenti módszerrel, annyi különbséggel, hogy a kinyitás után kupakokat tettünk az üvegekbe. 

Miután színek szerint szétválogattuk a kupakokat, visszazártük a kupakokat, és jól megrázogattuk az üvegeket.

Majd ismét kinyottuk az üvegeket, visszaöntöttük a kupakokat a tárólóba, és visszazártuk a fűszertatókat.

Kislányomnak leegyszerűsítettem a feladatot, ő csak rózsaszín és kék kupakot kapott, amit rózsaszín és kék poharakba pakolt, persze ömlesztve:)

Az is eszmbe jutott, hogy ha a közepüket kiszúrom, akkor akár fel is fűzhetjük őket nyakláncnak, ehhez egy kis segítségre volt szükség, mert a kiszúrt lyukak nem sikerültek elég nagyra, és csak nehezen ment át rajta a cipőfűző.

Persze hatalmas játék kerekedett a kupakokból, megpróbáltak, játékokat elrejteni a kupac kupakban, és csúszdáztatták is őket.

 Korábban készítettem nyomdázáshoz kupakokot, habszivacsból formákat vágtam ki szikével, ráragasztottam őket a kupakokra, most ezeket is elővettük, így a művészeti foglalkozásunk nyomdázás volt. 

Csavarok és anyák

A feladat neve: csavarok és anyák
Az eszköz leírása: egy tároló, benne különböző nagyságú csavarokkal és anyákkal, egy tálca, és egy kis anyagdarabka.
A feladat közvetlen célja: megtanítani a gyermeknek, hogyan kell az anyát rácsavarozni a csavarra.
A feladat közvetett célja: a szem-kéz koordináció, finom motorikus mozgás, a koncentráció, és az önállóság fejlesztése.
Önellenőrzés: a gyermeknek lehetősége nyílik ellenőrizni a saját munkáját, mivel csak a megfelelő anya megy rá a csavarra.

A gyakorlat bemutatása:

1. A csavarokat, rajta az anyákkal, balról jobbra egyesével elhelyezzük a kis terítőn, lehet méret szerint is, ez esetben kezdjük a legnagyobbal, vagy vastagság szerint, akkor a legdundibb álljon elől.

2. Amennyiben jobb kezesek vagyunk, bal kézzel fogjuk meg az első csavart, a domináns kezünkkel pedig addig tekerjük az anyát három ujjas fogással (hüvelyk-, középső- és mutatóujjal, ez a ceruzafogást készíti elő), amíg az el nem válik a csavartól. Helyezzük az anyát a csavar alá.

3. Miután minden anyát letekertünk a csavarról, esetleg összekeverhetjük az anyákat, hogy nehezítsünk a feladaton.

4. Balról jobbra haladva egyesével csavarjuk vissza az anyákat a csavarra.

5. A feladat végeztével tegyük vissza a csavarokat a tárolóba.

Kitaláltunk egy játékot is a csavarokkal, amihez használhatunk csavaralátét is, ha rendelkezésre áll. Fogtuk a tésztaszűrőt a konyhából és beledugdostuk a csavarokat, ehhez sajnos csak a vékony fajták jók, de ha lelményesek vagyunk, talán más otthon fellelhető lyukas dolgot is találunk, ami kompatibilis a vastagabb csavarokkal.

Nem sokkal ezután előkerült a csavarhúzó is, és a fiam önállóan kicserélte a már nem működő játékokban az elemet:)

Ha felügyelet mellett csak simán a gyerekek rendelkezésére bocsátjuk a csavarokat és anyákat (esetleg alátéteket), mindenféle instrukciók nélkül is ellesznek vele egy darabig, szétválogatják őket, rendezgetik, próbálgatják, stb. Nekem az a tapasztalatom, hogy a gyerekeket minden érdekli, ami a fenőttek világából jön.

Szóval csavarozásra fel, még mielőtt becsavarodunk!

Lakat kinyitása és bezárása

A gyakorlati élet feladatai közül először azokat a gyakorlatokat szeretném ismertetni, amik az alapvető mozdulatok elsajátításához szükségesek. A leírás, amit a mai bejegyzésemben közzéteszek, az angol nyelvű iskolai jegyzetem fordítása, kiegészítve pár saját gondolattal. Nyílván lehet az eszközön változtatni attól függően, hogy mi áll otthon a rendelkezésünkre, a képekből látjátok majd, hogy ezt én is sok esetben megtettem. Ez az első alkalom, hogy bemutatok egy feladatot, ez a "hivatalos" verzió, a továbbiakban igyekszem megtalàlni a saját hangom, és kevésbé megyek bele a részletekbe.

A feladat neve: lakat kinyitása és bezárása

Az eszköz leírása: egy kosár, benne különböző nagyságú lakatokkal és kulcsokkal, plusz egy kis anyagdarabka.

A feladat közvetlen célja: megtanítani a gyermeknek, hogyan kell kinyitni és bezárni egy lakatot.

A feladat közvetett célja: a finom motorikus mozgás, a koncentráció, az önállóság, az önbizalom, és az önfegyelem fejlesztése.

Esetleges hiba ellenőrzése: a gyermeknek lehetősége nyílik ellenőrizni a saját munkáját, mivel csak a megfelelő kulcs nyitja a lakatot.

Nyelv: A Montessori módszer szerint a feladatok bemutatása csendben történik. Szerintem ez csak nagyon ideális esetben fordulhat elő , úgyhogy én ezt elengedtem, de hozzátartozik a filozófiàjàhoz. 

A gyakorlat bemutatása:

1.        A gyereket meginvitáljuk a polchoz, levesszük az adott eszközt, megnevezzük a feladatot, például: ez itt a lakat kinyitása és bezárása, a kezébe adjuk, és megkérjük, hogy vigye oda az asztalhoz, és foglaljon helyet. Fontos, hogy a gyermek lássa, hogy honnan vesszük le az adott eszközt, mert a munkafolyamat befejeztével ugyanoda kell majd visszavinnie. A gyermek bal oldalán elhelyezkedve megkezdjük a feladat bemutatását. Bal kezes tanár esetében a gyermek jobb oldalára érdemes ülni, hogy a kezünkkel ne takarjuk el a feladatot, a gyermek tisztán láthassa, hogy mit csinálunk.

2.       Vegyük ki az anyagot, és balról jobbra egyesével helyezzük rá a lakatokat.

3.       A kulcsokat tegyük random sorrendben a lakatok alá.

4.       Ellenőrizzük balról az első lakatot, hogy zárva van-e, majd tegyünk ugyanígy a többivel is.

5.       Vegyük fel balról az első kulcsot, és próbáljuk ki, hogy beleillik-e a zárba. Ha nem megy bele, akkor tegyük ugyanezt a következővel, amíg megtaláljuk a megfelelő kulcsot, és nyissuk ki a lakatot.

6.       Tegyük le a kinyitott lakatot a kis terítőre, és ugyanígy folytassuk a gyakorlatot a többi lakattal.

7.       A következő lépés, hogy egyesével kivesszük a kulcsokat a zárból, és a lakat alá helyezzük őket.

8.       Balról jobbra haladva egyesével zárjuk be lakatokat. (Hupszi, most látom a képen, hogy véletlenül felcseréltem a prezentálásnál ezt a két lépést)

9.       Kérdezzük meg a gyereket, hogy szeretné-e ő is megcsinálni a feladatot.

10.   Befejezésül helyezzük vissza a lakatokat, a kulcsokat és a kis terítőt a kosárba.

A munkafolyamathoz hozzátartozik, hogy a gyermek annyiszor ismétli meg a feladatot, ahányszor szeretné. Miután végez vele, megkérjük, hogy vigye vissza az eszközt a helyére, így pontosan tudni fogja, hogy hol találja meg legközelebb. Ezután bármikor leveheti, és egymaga végezheti a gyakorlatot.

Fontos, hogy minden feladatot balról jobbra végzünk (kivéve az öntést, mert az jobb kezesek esetében jobbról balra történik), ezzel előkészítve őket a későbbi íràs tanulásra, ami szintén balról jobbra történik. 

Maria Montessori instrukciói nagyon kötöttek, de ez ne szegje kedvünket. Az én kisfiam sokszor tűkön ül, alig birja kivárni, hogy végre ő is csinálhassa a feladatot, szinte kiveszi a kezemből az eszközöket, mondván, hogy ő ezt már tudja, de idővel talán tényleg tanul valami önfegyelmet:)

Senki ne ijedjen meg, a továbbiakban egyáltalán nem szeretném ilyen részletesen tàrgyalni a feladatokat, elvégre nem Montessori tanárokat hivatott képezni ez a blog, csak ötletetekkel kívàn szolgàlni a gyerekek lekötésére. Mielőtt lazàbb és személyesebb hangnemre vàltok, szerettem volna kis képet adni a Montessori szemléletről.

Miután elvégeztük a feladatot, játszottunk is kicsit a lakatokkal. Körbenéztünk a lakásban, hogy mit lehetne lezárni, és ráleltem a tökéletes "kincsesládára" a két ikeás edényünk formájában, amibe játékokat rejtettem, majd lelakatoltam.

A gyerekek izgatottan nyitogatták...

.... amíg rá nem leleltek a kincsre.

Később bonyolítottunk a játékon, elrejtettem a kulcsokat, és először hideg-meleg instrukciókkal meg kellett keresniük. Minden alkalommal mást tettem az edényekbe, és pár kör után már a fiam készítette a "kincsesládát", én pedig felcsaptam kincskeresőnek.

Elővettem egy számkombinációs lakatot is, megmutattam nekik hogyan működik, de nem kötötte le őket. Ettől függetlenül más talán szívesen tekergeti rajta a számokat.

Jó nyitogatást kívánok, legközelebb csavarozni fogunk!

Az ovink bemutatása

Az utóbbi pár napban azon is sokat törtem a fejem, hogy milyen legyen az itthoni ovink elrendezése. Nyilván adottak a körülmények egy lakásban, de szerettem volna, hogy legyen valamiféle struktúrája. Eleinte a nappaliban, a játszósarokban tartottuk a csoportfoglalkozást, a feladatokat pedig a dohányzóasztalnál végeztük, de a kislányom figyelme rendre elkalandozott, és inkább egyéb játszótevékenységbe kezdett. Azt nem említettem, hogy a kislányom májusban lesz 2 éves, ezért abszolút nincsenek olyan ambícióim, hogy fél órán keresztül képes legyek lekötni őt. Az itthoni ovit elsősorban a lassan 5 éves kisfiam tudásszomjának kielégítése céljából találtam ki.

A legtöbb Montessori oviban található egy viszonylag tágasabb üres tér, ahol a gyerekek összegyűlnek, és körbeülnek a foglalkozás idejére, amit végül sikerült az alábbi módon megvalósítani.


Az ovik polcait pedig kifejezetten a gyerekekre méretezték, hogy maguk vehessék le az általuk kiválasztott eszközt. Többek között azt is megtanulják a beszoktatásnál, hogyan vigyék a tálcát az asztalhoz anélkül, hogy bármi leessen róla. Maria Montessori hitt abban, hogy a gyermeknek meg kell adni a választás szabadságát, és teret kell biztosítani neki ahhoz, hogy önállósodjon, és a maga ütemében fejlődhessen. A nappalinkban nem találhatóak alacsonyabb polcok, és már szinte zsúfolásig megtöltöttem az asztalt az eszközeinkkel, így ma felköltöztettük az ovinkat a gyerekek emeleti szobájába, amit eddig nagyrészt csak alvásra használtak. Felállítottunk egy műanyag kisasztalt két székkel, a polcokon pedig tematikusan elrendeztük az eddig elkészített feladatokat.

A Montessori eszközöknek 5 csoportja van, mindegyiknek külön polcot szentelünk.

1. Gyakorlati élet

2. Érzékelés

3. Nyelv

4. Matematika

5. Kultúra (egyelőre a nyelvvel együtt szerepel, az eszközök előállítása még folyamatban van:))

Minden Montessori teremben található egy játszósarok, kirakókkal, építő játékokkal, és nagy hangsúlyt fektetnek a szerepjátékra is babákkal, stb. Nálunk ezt a szerepet a nappali játszósarka tölti be a játékkonyhával, így könnyebben külön tudjuk választani a feladatokkal töltött időt a szabad játéktól.

A legtöbb teremben külön olvasó sarok is helyet kap, könyvekkel, amiket a gyerekek szabadon lapozgathatnak, és kis puha kuckóval, ahová elvonulhatnak. Ez otthon lehet akár egy kanapé, vagy berendezhetünk párnákkal egy kis sarkot. Rengeteg inspiráló ötletet találhatunk ezzel kapcsolatban Pinteresten .

Mindezt azért írtam le ilyen részletesen, mert Maria Montessori nagy jelentőséget tulajdonított a környezetnek.  A blogomban nem kívánok részletesebben kitérni Maria Montessori életére, megvannak az erre alkalmas felületek, ahol szerintem abszolút megéri utána olvasni.

A mi itthoni ovinkban a gyakorlati élet feladataival vezettem be a gyerekeket Montessori világába. Maria Montessori négy területet különböztetett meg a gyakorlati életen belül.

1. Az alapvető mozdulatok elsajátítása

2. Gondoskodás magunkról

3. Gondoskodás a környezetünkről

4. Szociális készségek elsajátítása

A továbbiakban már tényleg részletesen beszámolok a feladatokról, hogy mi szükséges hozzájuk, és lépésről lépésre bemutatom azoknak a menetét. 

Itthoni Montessori ovi

Miután a járványhelyzet miatt bezártak az óvodák, úgy döntöttem, megpróbálok kialakítani a gyerekeimnek valamiféle napi rutint. Közel 5 évig dolgoztam Írországban Montessori óvodában, így adta magát, hogy itthon is ebben a szellemben teljenek a délelőttjeink. A karanténunk első hetében igyekeztem kilábalni a takonykórból, és közben azon gondolkodtam, hogyan állíthatnék elő házilag Montessori eszközöket.

Első körben megálmodtam a délelőtti beosztásunkat, amit hétfőtől a gyakorlatban is alkalmazunk. A mi itthoni ovink egy csoportfoglalkozással veszi kezdetét 9-kor, hárman körbeülünk a földön, és 

énekkel köszöntjük egymást. Én egy jól bevált angol köszöntődalt énekelek a boldog szülinapot dallamára:

"Good morning to you,

good morning to you,

good morning, good morning,

good morning to you.

How are you today?

How are you today?

How are you, how are you,

how are you today?"

Ennek természetesen van egy általam magyarított verziója is:

"Jó reggelt neked,

Jó reggelt neked,

jó reggelt, jó reggelt,

jó reggelt neked.

Hogy érzed magad,

hogy érzed magad,

hogy vaaagy, hogy vaagy,

hogy érzed magad?"

Érzelem kártyák segítségével minden reggel szánunk pár percet arra, hogy megbeszéljük ki hogy aludt, hogy érzi magát, izgatott, vidám, szomorú, stb. Én a kártyákat a www.mockerei.com-ról szereztem be, kinyomtattuk, kivágtuk, majd lamináltuk őket.

Van egy kalendáriumunk is, amit innen töltöttem https://fromabcstoacts.com/calendar-board-days-of-the-week/, ennek segítségével minden reggel megbeszéljük, hogy milyen nap van, milyen hónap, és melyik évszak. Általában gyakorlásképpen elsoroljuk a hét napjait és a hónapokat is, majd megvitatjuk az időjárást. Erre is van egy énekünk, ami az Ó te drága Klementina dallamára  íródott és így szól:

"Milyen idő, milyen idő, milyen idő vaan ma?

Napos, felhős, esős, szellős,

milyen idő vaan ma?

Milyen idő, milyen idő, milyen idő vaan ma?

Hideg, havas, meleg, ködös

milyen idő vaan ma?"

Kinyomtattam időjárás kártyákat a www.mockerei.com-ról, amit ilyenkor feltűzünk a naptárunkra. 

A csoportfoglalkozáson beszélgetünk kicsit az aktuális heti témánkról is, ami most a tavasz. Elővettem a gyerekek évszakokkal kapcsolatos könyvét, és elmeséltem, hogy mi történik a természettel tavasszal (a fák kirügyeznek, a költöző madarak hazatérnek, fészekrakás, állatkölykök születnek, húsvét közeleg, milyen ruhákat hordunk, stb.). A héten többször elénekeltük a Tavaszi szél vizet áraszt című dalt, és elolvastam Bartos Erika: Bogyó és Babóca Évszakos könyvéből a Tavaszt, (Babóca virágait). Tanultunk a héten gyerekkel a fa részeiről is egy általam készített Montessori eszköz segítségével, aminek a használatát a későbbi bejegyzésemben még kifejtem, és ugyanilyen 3 részes kártyák segítségével átvettük a madarak részeit is. Ezen feladatok a kultúra szekcióhoz tartoznak, és még az aktív Montessori tanári éveimben csináltam őket.

Kb. 9.30-tól 10.00-ig Montessori feladatokat végzünk, igyekeztem házilag előállítani a gyakorlati eszközöket, amik fejlesztően hatnak a gyerekekre. A holnapi bejegyzésemben bővebben is kifejtem ennek a filozófiáját, és az eszköz használatát is leírom lépésről lépésre. Olyasmire kell itt gondolni, mint ruhacsipeszek csíptetése műanyagdoboz/kosár szélére, hajtogatás, üvegek kibontása és visszazárása, vágás, ceruzahegyezés, gyöngyfűzés, csavarozás, lakatok kinyitása és bezárása, kanalazás, öntés, tárgyak áthelyezése csipesszel, cipzárazás, gombolás, csatolás, cipőpucolás, tükörfényesítés – mindez a teljesség igénye nélkül.   

10.00 óra magasságában tízóraiznak a gyerekek, addig én előkészülök a napi művészeti foglalkozással. Igyekszem olyan alkotást választani, ami heti témába vág. Hétfőn pillangót ragasztottunk  a gyerekekkel, kedden muffint sütöttünk, szerdán virágot festettünk, ma pedig színeztek a srácok. Holnapra gyurmázást tervezek.

Jó idő esetében 11 körül kimegyünk a kertbe, ha ez nem lehetséges, akkor 20 percet bent tornázunk, szerencsére rengeteg jó gyerekjóga, és egyéb ovis torna kering most a neten, utána pedig szabad játék következik. Igyekszem a lehető legtöbb időt a szabad levegőn tölteni a gyerekekkel, megfogadtam, hogy ha esik, ha fúj, szeretném kicsit kivenni őket megfelelő öltözetben. A délelőtti ovink azzal fejeződik be, hogy a gyerekek segítenek megteríteni az asztalt, és együtt leülünk ebédelni. Nem is gondolnánk, hogy egy gyereket mennyi itthoni feladatba be lehet vonni. 

A legközelebbi posztomban szeretném bővebben kifejteni, hogy milyen területeken lehet alkalmazni a Montessori filozófiát. Lépésről lépésre kívánom bemutatni a gyerekekkel végezhető feladatokat, és azt is, hogy ezek a gyakorlatok milyen módon hatnak a fejlődésükre. Ez az első bejegyzésem amolyan bevezetőként született, mivel több kisgyermekes ismerősöm érdeklődött, hogyan is zajlik nálunk az itthoni ovi, valamint magamnak is szeretnék emléket állítani arról, hogy mi mindent csináltunk a gyerekekkel azokban a hetekben, hónapokban, amikor  olyan sok időt töltöttünk együtt otthon. Fogadjátok sok szeretettel ezt a blogot, remélem, hogy hasznos ötletekre leltek majd benne.